Pfr. Johannes Kristf

Erőforrás

Gyermekkora óta szoros szálak fűzik a Szűzanyához. Prédikációiban gyakran beszélt Őróla és bepillantást is nyertek életébe.

„El tudom képzelni, hogy most a böjti időszakban a fenyődobozokat gyűjtöd és azokat felhalmozod. (áldozat, jócselekedet) Nem kell azokat keresni, van belőlük elég, csak látni kell őket. A kötelességteljesítés, az imaélet sok-sok tobozból áll. Létre kell őket hozni, gyűjteni és a Szűzanyának felajánlani. Megőrzi őket és minden cselkedetedet megjutalmazza. Semmi nem veszik el abból, amit szeretetből teszel.“ (1978.10.03, levél Lajos részére)

Egy diák, aki vele volt úton így mesélt róla: „Valamelyik hónap 18. napja volt. Bruck am Leitha-ba utazott, hogy ott néhány barátját meglátogassa. Útközben a Szűzanyához beszélt, hogy szüksége van egy kocsira. És láss csodát, az ottani barátja köszöntése után, aki amúgy autókeresekedő is volt, olcsó áron felajánlotta neki a ‚Kommodore’-t“.

Kristóf János folyamatosan saját magán dolgozik és másokat is erre buzdít: „Egyes egyetemista, ifjúsági vezetőkkel ellentmondásba ütközött. Ugyanis mindig újra és újra az önnevelésről beszélt. Ez igen fontos volt számára! „Mindig az önnevelés“- volt a jelszava.
Most már tudom miért. Akkoriban fogalmam sem volt Schönstattról. Emlékszem egy beszélgetésre az ifjúsági vezetők között, akik a plébánián segítették: „Már megint az önnevelésről beszélt. – Az önnevelésről beszélt. – Mást nem is tud mondani?"
Ők nem szokták meg, hogy valakit ennyire megfogjon egyetlen egy gondolat és emiatt aztán páran elfordultak tőle. De aztán hamar kárpótolta őket az ő személyes módján.

Végül mindig igyekezett teljesíteni Isten akaratát. 1961.máj.11.-én így írt nővérének, Júliának: „Higgyétek el, nagyon boldog vagyok és minél többet tudok teljesíteni Isten akaratából, annál nagyobb lesz a boldogságom. A legfontosabb, hogy az ember a neki megfelelő eszményt keresse, amelyet Isten öröktől fogva neki kigondolt. És hogyha ezt megtaláljuk, akkor életünket erre állítjuk be, hogy ezt az eszményt megtaláljuk.“

1980 nyarán újra nyomatékosan kijelenti egy beszélgetésben, hogy a legfontosabb, hogy Isten akaratának teljesen átadjuk magunkat és minden más lényegtelen.
Utolsó hónapjaiban kívülállók vették észre, hogy megváltozott.
Arról tanúskodnak, hogy utolsó életszakaszában teljes odaadással Isten akarata szerint élt. – Január 20. értelmében.

A Szűzanyának tett felajánlását elfogadták. Kívülállóként érezni lehetett, hogy valami történik.