Pfr. Johannes Kristf
Ima
Kristóf János egy hívő családban nő fel. Édesanyja naponta megy reggeli misére és ő mindig elkíséri. Vasárnap a család együtt imádkozza a rózsafűzért, csak azután mehet a többi társával focizni.
Édesapja, idősebbik bátyja, Miklós nagybácsija nagyon vallásos volt. Ő maga pap szeretett volna lenni és mindig imádkozott, különösen az átváltoztatásnál János papi hivatásáért.
Kristóf János sokat imádkozott egyedül és másokkal:
“Gyakran utaztunk együtt Schönstattba, legtöbbször autóstoppal. Ezeken az utakon többször is előfordult, hogy estére meg kellett szakítani az utat és valahol, egy szénakupacban vagy közút mellett aludni. Előfordult, hogy hosszabb szakaszokat gyalog tettünk meg és közben sok rózsafűzért imádkoztunk. Ekkor egy vallásos légkör alakult ki. Ezek olyan lehetőségek, alkalmak voltak számomra, amely során megtanulhattam őáltala a rózsafűzért imádkozni és ezt vele együtt tenni. Minden egyes szakasz után ezt imádkoztuk: “Hatalmadra, jóságodra építek...” Amikor ezt imádkozom, újra átélem azt a bizalmat és nyugalmat, amit akkor közösen átéltünk.”
Hatalmadra, jóságodra építek,
gyermekszívvel, bizalommal mély hitet.
Benned Anyám és szent fiadban hiszek vakon,
bizalmamat mindörökre nektek adom. Amen.
“Később aztán sikerült egy használt Renault 4CV-t szerezni, a “szamár testvér”-t. Sokat utaztunk közösen evvel az autóval. Még akkor is a rózsafüzér után nyúltunk.”
“Emlékszem, hogy mindig imádkoznunk kellett vele. Tirolban is imádkoztunk, lánytestvérem és a Nagyi (=Kristóf János édesanyja) is velünk voltak.
Egész éjszaka utaztunk és népdalokat énekeltünk meg imádkoztunk. Jancsi nagyon szerette a népdalokat.“
„Az utolsó plébániai levélben azt kérte, hogy minden pénteken rózsafűzért imádkozzunk az oltáriszentség előtt, a plébánia vallási megújulásáért, újabb papi hivatásokért és a Szűzanya leereszkedéséért Kahlenbergen. Halála napján kezdődött volna az ima. Erre kért, mielőtt elutazott volna, ha esetleg túl későn érne az imára nyissam már ki a tabernákulumot és kezdjünk el imádkozni.“
