Pfr. Johannes Kristf
Papi eszmény
A következő sorokat az Ő papi eszményeként lehet érteni: 1962 novemberében írja egy levélben testvérének, Júliának.
„Örömmel tudatom veled, hogy karácsony előtt a kisebb papi rendfokozatokat (Megjegyzés: Ordines minores, a négy alacsonyabb rendet: Ostarius, Lektor, Exorzist és Alkolyth) megkapom. Lelkem úgy örvendezik, hogy ilyen messzire eljutottam. Hogy mikor lesz a papszentelésem még nem tudom. Evvel kapcsolatban még nem beszéltem a Rektor úrral. Ha a Jóisten is úgy akarja, akkor jövő karácsonyra szeretném. Lehet, hogy korábban vagy néhány hónappal később, de ez nem fontos. Istennel nem a papság a mérvadó, hanem a lélek tisztasága, a szív szeretete, hogy milyen szándékkal készülök a papságra. Egyedül Isten szent akarata miatt veszem fel a papi hivatást.
Életünk üdvössége és a szentsége szempontjából mindegy, hogy valaki pap vagy házas, fehér- vagy sötétbőrű, szegény vagy gazdag, 20 gyereke van vagy egy se, nyomorúságban vagy pompában él, testileg beteg vagy teljesen egészséges, mindez semmit sem számít. Minden attól függ mennyire szeretem Istent, milyen mértékben teljesítem szent akaratát, hogy mennyire várakozom hivatásom beteljesítésére.
„A jó pásztor életet adja juhaiért.“ – Ez a teljes lemondás, ami a kirobbanó szeretetből tör elő az isteni Üdvözitő számára, a nyáj számára. A legnagyobb viharban és zivatarban, sárban és esőben, a világ dzsungelében, az élet élvezettől és tövisekkel átszőtt bozótjában az egyetlen elveszett bárányt keresve, hogy őt a tövisek közül gondosan megszabadítsa. Ezután a bárányt simogatva a melléhez szorítja és így haza viszi, vissza a többiekhez. Mennyire hálás lesz nekem ez a szegény kis bárányka. Ah, mennyire megéri, hogy felkutassam. Mennyire megéri, hogy a ruhámat miatta bepiszkoljam és felsértsem magamat. Megéri, hogy érte az életemet odaadjam. Ti pedig imádkozzatok értem, hogy megtaláljam az utat hozzá."
